>
Biológiai sokféleség egyezmény
(Convention on Biological Diversity, CBD)
Az ENSZ 1992-ben Rio de Janeiróban rendezett Környezet és Fejlődés Konferenciáján (United Nations Conference on Environment and Development, UNCED) számos globálissá vált környezeti problémáról folytak tárgyalások. Ekkor született meg a Biológiai Sokféleség Egyezmény, az Éghajlatváltozási Keretegyezmény, valamint elfogadták a fenntartható és tartamos erdőgazdálkodás alapelveit, illetve meghatározták a sivatagosodással foglalkozó nemzetközi megállapodás kidolgozásának szükségességét. Ezek közös alapelveit a „Riói Nyilatkozatban” rögzítették.
A Biológiai sokféleség egyezmény jelentősége
A Biológiai sokféleség egyezmény jelentősége, hogy a legmagasabb nemzetközi politika szintjén foglal állást az ember (emberi társadalom) és a természet (élővilág, biológiai sokféleség) viszonyának meghatározásában. Az Egyezmény nem csupán az alapelveket és a feladatokat definiál, de intézkedik a végrehajtás funkcionális, szervezeti és finanszírozási kérdéseire vonatkozóan is.
Célkitűzések
A Biológiai sokféleség egyezmény célkitűzése a biológiai sokféleség megőrzése, komponenseinek fenntartható használata, a genetikai erőforrások hasznosításából származó előnyök igazságos és méltányos elosztása, beleértve a genetikai erőforrásokhoz való megfelelő hozzáférhetőséget, technológiák átadását és pénzeszközök biztosítását. Az Egyezmény egyensúlyra törekszik a három hangsúlyos cél megfogalmazásában a megőrzés, a használat és a hasznok megosztása között.
Az Egyezmény értelmében a biológiai sokféleség a bármilyen eredetű élőlények közötti változatosságot jelenti, beleértve többek között a szárazföldi, tengeri és más vízi-ökológiai rendszereket, valamint az e rendszereket magukban foglaló ökológiai komplexumokat; ez magában foglalja a fajokon belüli, a fajok közötti sokféleséget és maguknak az ökológiai rendszereknek a sokféleségét. A fenntartható használat a biológiai sokféleség komponenseinek olyan módon és ütemben történő használatát jelenti, mely nem vezet a biológiai sokféleség hosszú távú csökkenéséhez, ezzel fenntartva a benne lévő lehetőséget a jelen és jövő generációk igényeinek és törekvéseinek kielégítésére.
A Biológiai sokféleség egyezmény nem klasszikus természetvédelmi egyezmény, hiszen a célkitűzései nem csupán a természetvédelemre utalnak, hanem a társadalom érdekeit közvetlenül szolgáló hasznosításra. Közvetve mégis rendkívül lényeges mondanivalója van a természetvédelem számára, hiszen a vadon élő élővilág fenntartható használata csakis úgy lehetséges, ha mindent elkövetünk degradációjának megakadályozásáért. Az Egyezmény azért különleges, mert az egész élővilágra vonatkozik, vagyis minden élőlény és élő rendszer fennmaradását, a földi élet valamennyi formájának egyetemes védelmét tűzi ki célul. A biológiai változatosság értéke ugyanis egyaránt rejlik annak komponenseinek ökológiai, genetikai, tudományos, oktatási, szociális, gazdasági, kulturális és esztétikai értékeiben. Az Egyezmény természetesen rendelkezik a „hagyományos” védelmi módszerekről is, így védett területek hálózatának kialakításáról, ahol a biológiai sokféleség védelmére speciális feltételeket kell fenntartani.
Kötelezettségek
Az Egyezmény megfogalmazza a részes államok által elvégzendő feladatokat az in-situ és az ex-situ védelemmel, a biológiai sokféleség fenntartható hasznosításával kapcsolatban, valamint a kutatás és képzés, a közoktatás és tájékoztatás, a környezeti hatások vizsgálata és a káros hatások minimalizálása, a technológiák hozzáférhetősége és átadása, az információcsere, illetve a finanszírozás területén.
Az Egyezmény hatására sokféle tevékenység indult el és gyorsult fel a részes államokban. Megélénkültek a biológiai sokféleség feltárásra irányuló kutatások, stratégiai tervek és akcióprogramok készültek és készülnek, új jogszabályokat alkotnak, melyek összhangban vannak az Egyezmény célkitűzéseivel, illetve annak végrehajtási módjait támogatják.
Az Egyezmény működése
Az Egyezmény legfőbb döntéshozó szerve a Részes Felek Konferenciája (Conference of the Parties, COP) melynek feladata az Egyezmény működésének irányítása és végrehajtásának ellenőrzése. A Részes Felek Konferenciájának rendes találkozóira szabályos időközönként, kétévente kerül sor, de rendkívüli találkozók összehívására is lehetőség van. Ilyen rendkívüli találkozón került sor a Cartagena Jegyzőkönyv elfogadására.
A Titkárság feladata, hogy megszervezze és segítse a Részes Felek Konferenciáját és az Egyezmény egyéb kiegészítő testületeinek találkozóit, továbbá koordinálja más érintett nemzetközi testületekkel való együttműködést. A Titkárság ügyviteli költségeihez a Részes Felek a Konferencia által meghatározott összeggel járulnak hozzá.
Az Egyezmény Tudományos, Szakmai és Technológiai Tanácsadó Testülete (Subsidiary Body on Scientific, Technical and Technological Advice, SBSTTA) tudományos, szakmai és technológiai ajánlásokkal segíti a Részes Felek Konferenciájának munkáját, amely ezeket megfontolva hozza meg határozatait.
Az Egyezmény döntéshozó testülete úgy határozott, hogy pénzügyi támogatási rendszere (mechanizmusa) kezelésével a Környezeti Világalapot (Global Environment Facility, GEF) bízza meg. A GEF pénzügyi támogatással segíti a fejlődő és az átmeneti gazdaságú országokban az Egyezmény célkitűzéseinek elérését. Hazánk számos projekt keretében részesült a GEF támogatásában, a jövőben azonban nincs lehetőség újabb GEF projektek indítására.