Hagyományos tudás és biodiverzitás

image description >

A Biológiai sokféleség egyezmény (Convention on Biological Diversity, CBD) 8(j) cikkelye elismeri, hogy a bennszülött népeknek és helyi közösségek (Indigenous Peoples and local communities, IPLC) szerepe kulcsfontosságú a biológiai sokféleség megőrzésében. Ennek keretében ösztönzi a hagyományos tudás megőrzését és fenntartását, illetve az annak felhasználásából származó előnyök igazságos és méltányos elosztását is.


Fotó: Répásy Zsolt

Mi az a hagyományos tudás?

A hagyományos tudás a bennszülött népek és helyi közösségek tudását, újításait és módszereit jelenti, melyek szerepe napjainkban egyre inkább felértékelődik. Az értékes kézműves- és nem-fa erdei termékek mellett az iparban és a mezőgazdaságban számos, széles körben használt termék – növényi alapú gyógyszer, egészségügyi termék és kozmetikum – származik a hagyományos ismeretekből.

A Biológiai sokféleség egyezmény 8(j) cikkelye előírja, hogy a CBD minden részes fele tartsa tiszteletben, őrizze meg és támogassa a bennszülött népek és helyi közösségek hagyományos életmódot megtestesítő, a biológiai sokféleség megőrzése és fenntartható használata szempontjából fontos ismereteit, valamint a tudás birtokosainak előzetes jóváhagyásával és bevonásával mozdítsa elő a hagyományos tudás szélesebb körű alkalmazását, és ösztönözze az abból származó előnyök méltányos és igazságos megosztását.

A legtöbb bennszülött nép és helyi közösség ott él, ahol a világ genetikai erőforrásainak túlnyomó többsége található. Sokan közülük évezredek óta fenntartható módon művelik és használják a körülöttük lévő biológiai sokféleséget, és hozzájárulnak az egészséges ökoszisztémák fenntartásához. Ez azonban messze túlmutat a természeti erőforrások kezelőjeként betöltött szerepükön: képességeik és technikáik értékes információkkal szolgálnak a globális közösség számára, és hasznos modellt jelentenek a biológiai sokféleséggel kapcsolatos szakpolitikák számára is.

Hogyan foglalkozik a bennszülött népekkel és helyi közösségekkel a Biológiai sokféleség egyezmény?

A Biológiai sokféleség egyezmény preambulumában a nemzetközi közösség elismerte a bennszülött népek és helyi közösségek biológiai erőforrásoktól való szoros és hagyományos függését. 1998-ban a részes felek 4. konferenciája (COP 4) létrehozta az ún. WG8J ad hoc munkacsoportot, amely kifejezetten az egyezmény 8. cikkelyének j) pontjával és a kapcsolódó rendelkezések végrehajtásával foglalkozik. Ez a munkacsoport minden részes fél számára nyitott, és a bennszülött népek és a helyi közösségek képviselői teljes körű és aktív szerepet játszanak benne.

A VIII/5/D/I határozatban elfogadták a bennszülött népeknek és helyi közösségeknek az egyezmény keretében tartott üléseken való részvételét elősegítő önkéntes alap kiválasztási kritériumait. Ez az alap teljes mértékben működőképes; a kiválasztási kritériumokat és a pályázati űrlapokat tartalmazó információk a 8(j) honlapon találhatók.

A Biológiai sokféleség egyezmény részes feleinek vonatkozó döntései

A Biológiai sokféleség egyezmény hagyományos tudással foglalkozó munkaprogramjában a részes felek vállalták, hogy:

  • létrehoznak olyan mechanizmusokat, amelyek biztosítják a bennszülött népek és a helyi közösségek hatékony részvételét a döntéshozatalban és a politikai tervezésben;
  • tiszteletben tartják, megőrzik és fenntartják a biológiai sokféleség megőrzése és fenntartható használata szempontjából fontos hagyományos ismereteket;
  • előmozdítják e tudás szélesebb körű alkalmazását az érintett bennszülött népek és helyi közösségek jóváhagyásával és bevonásával; és
  • ösztönzik a hagyományos tudás hasznosításából származó előnyök méltányos megosztását.

Bár ezek az elemek egyformán fontosak, az utolsó pont különös jelentőséggel bír a bennszülött népek és helyi közösségek számára. Ennek oka, hogy a hagyományos tudást a modern ipar gyakran használja fel új termékek és technikák kifejlesztésére a tudás birtokosainak bevonása és beleegyezése nélkül, akik nem részesülnek az ebből származó előnyökből sem.

A kunming-montreali globális biodiverzitás-megőrzési keretstratégia (KMGBF) 23 cél elérését tűzi ki 2030-ra, melyek közül a 22. és a 23. cél közvetlenül érinti a 8(j) cikkelyt:

22. cél: Biztosítani kell az őslakosok és helyi közösségek képviseletét és részvételét a biodiverzitás-megőrzéssel kapcsolatos döntéshozatalban, valamint az igazságszolgáltatáshoz és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos információkhoz való hozzáférését.

23. cél: Biztosítani kell a nemek közötti egyenlőséget a keretstratégia végrehajtása során, hogy minden nő és lány egyenlő esélyekkel és képességekkel járulhasson hozzá az egyezmény három célkitűzésének megvalósításához.

A WG8J ad hoc munkacsoport munkájának támogatására a CBD részes felei számos önkéntes iránymutatást fogadtak el, többek között a következőket:

  • az IPLC-k körében végzett kulturális, környezeti és társadalmi hatásvizsgálatokra vonatkozó Akwé: Kon önkéntes irányelvek (COP 7, Kuala Lumpur, 2004);
  • a Tkarihwaié:ri etikai kódex az IPLC-k kulturális és szellemi örökségének tiszteletben tartásának biztosítására (COP 10, Nagoja, 2010);
  • a Mo’otz Kuxtal önkéntes irányelvek a mechanizmusok, jogszabályok vagy más intézkedések kidolgozására a bennszülött és helyi közösségek előzetes tájékoztatáson alapuló beleegyezésénekbiztosítása érdekében (COP 13, Cancun, 2016);
  • a biodiverzitás megőrzésével és fenntartható használatával kapcsolatos hagyományos tudás hazatelepítésére (repatriation) vonatkozó Rutzolijirisaxik önkéntes irányelvek (COP 14, Sharm El-Sheikh, 2018); és
  • a 8(j) cikkely és a kapcsolódó rendelkezések vonatkozó kulcsszavainak és fogalmainak szótára (COP 14, Sharm El-Sheikh, 2018).

A WG8J ad hoc munkacsoport legutóbbi, 12. ülése 2023. november 12-18. között került megrendezésre Genfben, ahol a résztvevők sikeresen konszenzusra jutottak a legtöbb napirendi pont tekintetében, mint például a KMGBF tudásmenedzsment összetevője, a biológiai és kulturális sokféleség közötti kapcsolatokkal foglalkozó közös munkaprogram, valamint a bennszülött nyelvek szerepe a hagyományos tudás, innovációk és gyakorlatok nemzedékek közötti átadásában. A következő két témában azonban nem sikerült konszenzussal rendelkező dokumentumot elfogadni:

  1. Az ENSZ Bennszülött Népekkel foglalkozó Állandó Fórumának (UNPFII) ajánlása, amely alapján különbséget kell tenni a bennszülött népek és a helyi közösségek között. Ezzel több részes fél nem értett egyet, az EU-t is beleértve.
  2. A WG8J ad hoc munkacsoport állandó testületté formálása a CBD égisze alatt. Az állandó testület intézményi struktúrájára és működési módjára tett javaslatok körül nagy viták alakultak ki, továbbá a költségvetési vonzatok sem voltak egyértelműek.

Ezen vitás kérdésekben a magyar EU elnökség alatt Kolumbiában megrendezendő COP 16-on kell majd megoldást találnunk.