>
(Convention on the Conservation of Migratory Species of Wild Animals, CMS)
Az 1979-ben létrejött bonni egyezmény (a vándorló vadon élő állatfajok védelméről szóló egyezmény) a vándorló fajok összehangolt, nemzetközi védelmét szolgáló keretmegállapodás. Magyarország 1983-ban csatlakozott hozzá. Az egyezmény célja, hogy megteremtse a nemzetközi jogi kereteket a vándorló szárazföldi és tengeri állatfajok védelmére, azok teljes vonulási útvonalán, mivel azok a Föld természetes rendszereinek nélkülözhetetlen részét képezik. Az egyezmény szempontjából vándorlónak kell tekinteni azokat a vadon élő állatfajokat, melyek egyedei időközönként és előre jelezhetően egy vagy több országhatáron átlépnek.
Az egyezmény – más nemzetközi egyezményekhez hasonlóan – függelékek segítségével működik. Az egyezmény I. függeléke a kritikusan veszélyeztetett, ezáltal fokozott védelmet igénylő vándorló állatfajokat tartalmazza. A hazánkban rendszeresen előforduló fajok közül a kis lilik, a vörösnyakú lúd, a cigányréce, a rétisas, a fekete sas, a parlagi sas, a túzok, a kerecsensólyom, a kék vércse és a szalakóta szerepel az I. függeléken (az utóbbi 3 faj magyar javaslatra került ebbe a szigorúbb védelmi kategóriába). A II. függeléken a kedvezőtlen védelmi helyzetű fajok szerepelnek, melyek védelmére a vándorlás útvonalába eső országok közös megállapodásokat hivatottak kötni. Hazai fajaink közül a II. függeléken szerepel az összes denevérfajunk, valamennyi ragadozómadár, lényegében az összes vízimadarunk és rovarevő énekesünk, továbbá a fürj, a vadgerle, a szalakóta, a gyurgyalag, a nagy és kis őrgébics, valamint a hazai tokfélék. E fajok védelmére az alábbi, hazánkat is érintő megállapodások jöttek létre: az európai denevérfajok populációinak megőrzéséről szóló megállapodás (EUROBATS), az afrikai-eurázsiai vándorló vízimadarak védelméről szóló megállapodás (AEWA), továbbá a (nálunk költőfajként eltűnt) csíkosfejű nádiposzáta, a túzok, a (kihalt) vékonycsőrű póling, illetve a ragadozómadarak, illetve az afrikai-eurázsiai vándorló szárazföldi madarak védelmére létrehozott egyetértési memorandumok – melyekhez Magyarország is csatlakozott.
Konkrét kötelezettségek
Az egyezményből fakadó kötelezettségeket az alábbiakban lehet összefoglalni:
- A részes felek biztosítják az I. függelékben felsorolt vándorló fajok azonnali védelmét, a kipusztulási veszély elhárítása szempontjából fontos élőhelyek megőrzését, illetve élőhelyeik helyreállítását, továbbá a vándorlásukat jelentősen gátló tevékenységek, akadályok káros hatásának a megelőzését, kiküszöbölését, ellensúlyozását vagy minimalizálását.
- További kötelezettség az I. függelékben felsorolt fajokat veszélyeztető vagy valószínűleg veszélyeztető tényezőknek a csökkentése, szabályozása, beleértve az I. függelékben szereplő fajokat veszélyeztető nem őshonos fajok betelepülésének vagy betelepítésének ellenőrzését, illetve a már betelepített, betelepült fajok ellenőrzését, állományának esetleges felszámolását.
- Az egyezmény II. függelékében szereplő vándorló fajok védelme és gondozása érdekében az előírások az előbbieknél általában enyhébbek, itt – a nemzetközi együttműködés keretében – elsősorban külön megállapodások megkötése a tagállamok feladata.
Az Egyezmény nem tartalmaz olyan sajátos rendelkezéseket, amelyek valamely országra vagy országcsoportra nézve az általánostól eltérő feladatokat jelentenének.
A nemzetközi szervezet
Az Egyezmény legfőbb döntéshozó testülete a Részes Felek Konferenciája, amely 3 évente ülésezik. Az ülések között az Egyezmény végrehajtásának koordinálásával, ügyviteli feladatainak ellátásával – a UNEP keretében működő – Titkárság foglalkozik. A Részes Felek Konferenciája előtt 90 nappal minden tagországnak be kell nyújtania nemzeti jelentését. Az egyezmény részes felei által létrehozott konzultatív, tanácsadó testület a Tudományos Tanács, melynek főbb feladatai a következők:
- tudományos tanácsadás a Felek Konferenciája, a Titkárság és bármely fél számára;
- kutatási ajánlások, különleges védelmi és kezelési intézkedésekre vonatkozó ajánlások;
- ajánlások készítése az egyes fajok I. vagy II. függelékbe való felvételére;
- ajánlások készítése az egyezmény végrehajtása során felmerülő szakmai problémák megoldására.
A jogi eszköz hazai elfogadása
A csatlakozási okiratot Magyarország 1983. július 12-én helyezte letétbe. Az egyezményt az 1986. évi 6. számú törvényerejű rendelettel hirdették ki. A törvényerejű rendelet tartalmazza az egyezmény magyar nyelvű fordítását.
A konkrét kötelezettségek hazai végrehajtása
Az Egyezményben meghatározott konkrét feladatok végrehajtását elsősorban az alábbi hazai jogi eszközök elfogadása, illetve kutatási, jogalkotási, megőrzési tevékenységek jelentik:
Az Egyezmény hatálya alá tartozó fajok jogi védelmét – hat vadászható vízimadár, a nyári és vetési lúd, nagy lilik, tőkés réce, szárcsa, erdei szalonka kivételével – a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény, és a védett és fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 8.) KöM rendelet biztosítja (míg a vadászható fajok hasznosítása a vadgazdálkodási jogszabályok alapján, szintén az Egyezmény előírásaival összhangban történik). Hazai fajmegőrzési tervek vannak több faj, mint a fehér gólya, a kis lilik, a kék vércse, a túzok, a széki lile, a barát- és cigányréce, illetve a szalakóta esetében. Emellett folyik a Túzokvédelmi Program végrehajtása, amely magában foglalja a túzokkímélő agrotechnika és vetésszerkezet alkalmazását, a fészkek felderítését és védőzónájuk kialakítását, a fészekaljak mentését, tojások mesterséges keltetését és a kelés előtt vadon élő tojók alá történő visszahelyezését, a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság által létrehozott dévaványai túzokvédelmi mintaterület működtetését, valamint a Magas Természeti Értékű Terület (MTÉT) rendszer létrehozását. Évek óta folyik a Rétisas Védelmi Program, amely kiterjed többek között a középfeszültségű légvezetékek madárbarát átalakítására (az áramütések kiküszöbölésére) és a fészkelőterületen az erdőgazdálkodási tevékenységek korlátozására, míg a parlagi sas, a kerecsensólyom, a kék vércse és a szalakóta védelmét számos LIFE program végrehajtása segítette, illetve segíti. A szélerőművek elhelyezésének táj- és természetvédelmi szempontjairól szóló útmutatóba beépítésre került a Bonni Egyezmény határozata – miszerint a szélerőművek engedélyezésénél figyelembe kell venni azoknak a vándorló állatokat esetlegesen károsító hatásait. 2014-ben pedig egy újabb útmutató készült a természetvédelmi hatóságok részére, amely a szélerőművek kerecsensólyomra kifejtett hatásait elemzi.
A madarak és a denevérek állományaira súlyos veszélyeztető tényezőt jelentő elektromos szabadvezetékek madárbaráttá alakítását célzó Akadálymentes Égbolt megállapodást 2008-ban írta alá a természetvédelemért felelős tárca, a hazai áramszolgáltató vállalatok és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (majd később további szervezetek és cégek is csatlakoztak). A megállapodás végrehajtása során módosítottuk a természet védelméről szóló törvényt, annak érdekében, hogy az új és teljesen felújított vezetékszakaszok már mindenképpen madárbarátok legyenek, a madarakra nem veszélyes oszlopfej-típusok készültek, és számos olyan projektet hajtottak végre állami és civil természetvédelmi szervezetek az áramszolgáltatókkal együttműködésben, amelyek a veszélyes vezetékszakaszokat alakították át madárbarát módon.
2008. november 1-jén lépett hatályba a vándorló vadon élő állatokról szóló Bonni Egyezmény keretében létrehozott megállapodás a vonuló ragadozómadár-fajok védelméről. A megállapodás célja a vonuló ragadozómadár- és bagolyfajok védelmének biztosítása nemzetközi együttműködésben Eurázsia és Afrika területén. Magyarország a megállapodást létrehozó konferencia résztvevőjeként annak első aláírói közé tartozott. A megállapodás szakmai támogatására 2012-ben egy szakértői munkacsoport jött létre (Technical Advisory Group), szigorúan meghatározott regionális (kontinentális szintű) képviseleti szabályokkal. A természetvédelemért felelős tárca alapján egy hazai szakértő nyerte el a három európai képviselői hely egyikét, ami komoly nemzetközi elismerés volt Magyarország számára. A megállapodás keretében a ragadozómadár-fajokat veszélyeztető tényezők elleni összehangolt nemzetközi fellépésről egyeztetnek, ennek keretében például egy külön akciócsoport (jelentős magyar részvétellel) elkészítette a kerecsensólyom új nemzetközi fajmegőrzési tervét.
A kerecsensólyom, a kék vércse és a szalakóta nemzetközi védelmét tovább erősítettük. A magyar EU-elnökség idején javasoltuk, hogy a kerecsensólyom és a kék vércse kerüljenek fel a vándorló állatfajok védelméről szóló egyezmény I. függelékére. Ezt 2014-ben követte következő javaslatunk, mely a szalakóta felvételét célozta. A javaslatokat mind az Európai Unió, mind pedig az egyezmény valamennyi, ma már több mint 120 országból álló tábora egyhangúlag elfogadta. Ezáltal e fajokat valamennyi országban, ahol élnek, teljes védelemben kell részesíteni.
Az Egyezmény II. függelékén felsorolt fajok csoportjaira a közös vándorlási útvonalba eső országok megállapodásokat köthetnek egy-egy állatcsoport közös, összehangolt védelmének érdekében. Az Egyezményt kiegészítő megállapodások közül Magyarország kettőhöz csatlakozott: az európai denevérfajok populációinak megőrzéséről szóló megállapodáshoz, illetve az afrikai-eurázsiai vándorló vízimadarak védelméről szóló megállapodáshoz. Ezeket Magyarországon jogszabályban is kihirdették.
A megállapodások szintje alatt, az Egyezmény keretében ún. egyetértési memorandumok is létrejöttek, melyek egy-egy faj védelmét szolgálják, a tapasztalatok megosztása és az ezek alapján történő közös akció- és területkezelési tervek kidolgozása révén.
Magyarország három memorandumot írt alá:
- Egyetértési memorandum a vékonycsőrű póling védelméről, amelyet Magyarország az elsők között, 1994. szeptember 22-én írt alá;
- Egyetértési memorandum a közép-európai túzokpopulációk védelméről, melynek létrehozásában Magyarország vezető szerepet játszott – 2000. október 7-én írták alá, amely csak azt követően, 2001. június 6-án lépett életbe;
- Egyetértési memorandum a csíkosfejű nádiposzáta védelméről, amelyet Magyarország szintén létrejöttekor, 2003. április 29-én írt alá.
Hazai koordináció
Az Egyezmény hazai feladatainak végrehajtását az Agrárminisztérium Természetvédelemért Felelős Helyettes Államtitkársága és a nemzeti park igazgatóságok látják el. A koordinációért és a nemzetközi kapcsolattartásért az Agrárminisztérium Biodiverzitás- és Génmegőrzési Főosztály, Nemzetközi Természetvédelmi Egyezmények Osztálya a felelős.
A nemzetközi honlap itt érhető el.