Mezőgazdaság és biodiverzitás

image description >

A mezőgazdasági biológiai sokféleség – avagy agrobiodiverzitás - tág fogalom, amely magában foglalja a biodiverzitás minden olyan összetevőjét, amely az élelmiszerek és a mezőgazdaság szempontjából fontos, valamint amely az agrár-ökoszisztémát alkotja: az állatok, növények és mikroorganizmusok genetikai, faji és ökoszisztéma-szintű változatosságát, amely az agrár-ökoszisztéma kulcsfontosságú funkcióinak, szerkezetének és folyamatainak fenntartásához szükséges. Magában foglalja a biodiverzitás azon összetevőit, amelyek nélkülözhetetlenek az emberi népesség élelmezéséhez és az életminőség javításához. Ez a sokféleség a gazdálkodók és nemesítők több ezer éves tevékenységének, a föld- és erdőhasználatnak, valamint a halászati és akvakultúra tevékenységeknek az eredménye, amelyhez több millió éves természetes szelekció társul.

A mezőgazdasági biológiai sokféleség megőrzése alapvető fontosságú a következőkben:

  • az élelmiszer-, rost-, üzemanyag- és takarmánytermelés biztosítása;
  • egyéb ökoszisztéma-szolgáltatások fenntartása;
  • a változó körülményekhez - beleértve az éghajlatváltozást is - való alkalmazkodás; és
  • a vidéki népesség megélhetésének fenntartása.



Fotó: Osvald Olivér (Varázslatos Magyarország)

A mezőgazdasági biodiverzitás azonban az egész világon csökkenőben van. Ennek számos oka van, többek között a földhasználat megváltozása, a szennyezés, az éghajlatváltozás és az inváziós fajok hatása, valamint olyan tényezők, melyek közvetlenül a mezőgazdasághoz kapcsolódnak. Ez utóbbiakhoz tartozik a mezőgazdasági tevékenység felhagyása (a mezőgazdasági területek jellegzetességeinek felbomlásához, a táj homogenizálódásához és a talaj degradációjához vezet), az intenzív gazdálkodási gyakorlatok (pl. monokultúrák, műtrágyák és növényvédő szerek túlzott használata, túlzott gépesítés), a tájképi jellemzők eltávolítása és a természetes élőhelyek elvesztése.

A FAO becslései szerint a mezőgazdasági növények genetikai sokféleségének mintegy háromnegyede elveszett az elmúlt évszázadban, és ez a genetikai csökkenés folytatódik. Ma például az élelmiszereink 90%-a mindössze 15 növény- és 8 állatfajból származik, ami aggasztó következményekkel jár a táplálkozásra és az élelmezésbiztonságra nézve.

A biológiai sokféleség megőrzése és növelése a termesztési rendszerekben mind a földfelszín felett, mind a föld alatt (pl. a talaj biológiai sokfélesége) a fenntartható gazdálkodási gyakorlatok alapját képezi.


Biológiai Sokféleség Egyezmény vonatkozó döntései

A Biológiai Sokféleség Egyezmény (Convention on Biological Diversity, CBD) keretében számos COP határozat született a mezőgazdasági biológiai sokféleséggel kapcsolatban. A következőkben a létrehozott legfontosabb munkaprogramok kerülnek bemutatásra.

A CBD 2000-ben, a COP5-ön elfogadott mezőgazdasági biológiai sokféleséggel kapcsolatos munkaprogramja (CBD programme of work on agricultural biodiversity) (V/5. határozat, melléklet) a kihívások kezelésére szolgál. A program négy területre fókuszál:

  • a világ mezőgazdasági biodiverzitás állapotának és tendenciáinak értékelése, a változások mögöttes okai, valamint a gazdálkodási gyakorlatok ismerete;
  • az adaptív gazdálkodási technikák, gyakorlatok és politikák meghatározása;
  • kapacitásépítés, tudatosságnövelés és felelős cselekvés előmozdítása; és
  • a mezőgazdasági biodiverzitás megőrzésére és fenntartható használatára vonatkozó nemzeti tervek és stratégiák beépítése az érintett mezőgazdasági ágazatokba.

Ezen túlmenően a munkaprogram célkitűzéseivel összhangban három átfogó kezdeményezést fogadtak el és hoztak létre a következő évtizedekben, konkrét kérdések kezelésére:

A Biológiai Sokféleség Egyezmény legutóbbi Részes Felek Konferenciáján (CBD COP15) a mezőgazdasági biológiai sokféleség témájában is előrelépés történt.

Az elfogadott hat határozatból álló kompromisszumos csomag egyik legfontosabb eleme a kunming-montreali globális biodiverzitás-megőrzési keretstratégia (Kunming-Montreal Global Biodiversity Framework, GBF, XV/4.), mely 23 globális, 2030-ig teljesítendő célt határoz meg, melyek közül a következők közvetlenül a mezőgazdasági biológiai sokféleségre vonatkoznak:

10. cél: Biztosítani kell, hogy a mezőgazdasági, az akvakultúra-, a halászati és az erdészeti vonatozású területeken fenntartható módon gazdálkodjanak, többek között a biológiai sokféleséget támogató gyakorlatok (fenntartható intenzifikáció, agroökológiai és egyéb innovatív megközelítések) alkalmazásának elterjesztése révén. Ezek hozzájárulnak az ágazatok ellenálló képességéhez, hosszú távú hatékonyságához és termelékenységéhez, továbbá az élelmezésbiztonsághoz, a biológiai sokféleség megőrzéséhez és helyreállításához, az ökoszisztéma funkcióinak és szolgáltatásainak fenntartásához.

11. cél: Helyre kell állítani, fenn kell tartani és javítani kell az ökoszisztéma funkciókat és szolgáltatásokat a természetalapú megoldások és/vagy ökoszisztéma-alapú megközelítések révén. Ilyenek a levegő, a víz és az éghajlat szabályozása, a talajegészség, a beporzás és a betegségek kockázatának csökkentése, valamint a természeti katasztrófákkal szembeni védelem.

A COP15 XV/28. határozata – „Biodiverzitás és mezőgazdaság” – elfogadta a Talaj biológiai sokféleségének megőrzésére és fenntartható használatára irányuló nemzetközi kezdeményezés cselekvési tervét (Plan of action (2020-2030) for International Initiative for the Conservation and Sustainable Use of Soil Biodiversity).