>
A bálnák a delfinekkel és barna delfinekkel együtt a cetfélék (Cetacea) rendjébe tartoznak. Az úgynevezett óriásbálnáknak 13 faja ismert (pl. kék bálna, barázdás bálna, hosszúszárnyú bálna, grönlandi bálna, ámbráscet, csukabálna), emellett 68 további kisebb cet- és delfinfaj létezik. Bálnára, különösen óriásbálnára a középkorban kezdtek el vadászni Európában és az északi tengereken, majd később Észak- és Dél-Amerikában és a világ egyéb tájain, még a Déli-sarkon is. A bálnát a világ számos részén húsáért vadászták, de a bálnaszila, és különösen a kenő- vagy üzemanyagként használt bálnaolaj és bálnazsír szintén keresett volt. A bálnavadászat a 20. század 50-es és 60-as éveiben érte el csúcspontját, amikor évente több tízezer bálnát is elejtettek. A nagyarányú bálnavadászat következményeképpen a múlt század derekára több bálnafaj állománya is vészesen megfogyatkozott. A környezetkárosodás, ezen belül az éghajlatváltozás, valamint a nem szelektív halászat további veszélyt jelent a bálnákra nézve.
A Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság (IWC) a bálnaállomány védelméért és kezeléséért felelős nemzetközi szervezet. A szervezetet az 1946. december 2-án Washingtonban megkötött, a bálnavadászat szabályairól szóló nemzetközi egyezmény (a továbbiakban: „az Egyezmény”) hívta életre. A bálnavadászati tevékenység akkori fejlődése és kiteljesedése idején az Egyezmény célja „ a bálnaállományok hatékony megőrzésének biztosítása, és ezzel a bálnavadászati ágazat akadálytalan fejlődésének lehetővé tétele” volt. 1986. január 1-től az IWC, mint az Egyezmény döntéshozó szerve, teljes bálnavadászati tilalmat vezetett be.
A Nemzetközi Bálnavadászati Bizottságnak kizárólag az Egyezményt aláíró kormányok lehetnek a tagjai.
A nemzetközi honlap itt érhető el.